Mindenhatók?

    Forrás: Pexels

    Nap mint nap azon gondolkodom – persze csak ha a főnököm vagy egy olyan ember jön velem szemben, aki láthatóan visszarettenti környezetem tagjait 😊 -, hogy bizonyos emberek mitől érzik magukat másnak, mint a többi. Merthogy nem feltétlenül vívták ki maguknak ezt a titulust. Azt látom lépten-nyomon, hogy ez napjainkban státusszá vált. Ők a „mindenhatók”.

    Sokáig úgy gondoltam, hogy a gazdagok kiváltsága ez a cím. Majd rájöttem, hogy ez csak biztonsági tényező és nem kiváltság. A vagyon, a pénz csak egy hamis biztonságérzet, egy állandó orvoslási lehetőség a bajokra. De mégis nem ettől „mindenhatók”….legalábbis nem attól, ahogyan ők gondolják.

    A hatalom vonzza őket. És valahogy érdekes módon az átlag ember behódol nekik. Vajon miért?  Senkiben nem merül fel a kérdés, hogy az az ember, hívjuk innentől akkor „mindenhatónak”, milyen lehetett, amikor még csak egy átlagos ember volt? Hogy lehet az, hogy amíg nem kapott hatalmat, velünk együtt sírt és nevetett?

    Én hiszem, hogy az a megoldás, ha nem simulunk be a környezetbe. Mindenki iszonyú értékes abban, amiben él. Miért gondolja bárki, hogy helyettünk beszélhet? Miért gondolja bárki, hogy elnyomhat az agresszív viselkedésével? És alapvetően, miért az agresszió napjaink „mindenhatóinak” az eszköze? Miért érezzük a legtöbbször azt, hogy jobb, ha nem szólunk, nyelünk, majd elmúlik?

    De nem! Aki ilyen, mindig talál helyzetet arra, hogy elnyomjon és uralkodjon. Mindig úgy fogja érezni, hogy neki jár a győzelem, és mivel másképp nem érvényesülhet, piócaként ragaszkodik önjelölt pozíciójához. Amikor „Berne: Emberi játszmák” című könyvét elolvastam, rájöttem, hogy nem kell ezeket végigjátszanom és nem kell, hogy elnyomjon egy idegen. Igen…. ez a legfontosabb: hogy számomra ők senkik, így könnyebben kezelhető bármely helyzet. És ami még nagyon lényeges: sosem nyerhet velem szemben egy „senki”. A gond, hogy ők tényleg mindenre hatnak. A hangulatomra, egy-egy álmatlan  éjszakámra, szeretteimre és a lelkemre, mert gyáván, nem szemtől-szembe támadnak és sértenek. Csak egy dolgot felejtenek el! Mindenkinek eljön az a pont, amikor már nem fél, nem húzódik vissza, mert a csata felépítette, megerősítette és eltökéltté változtatta. És ekkor, ahogy egy okos kisfiú mondta, amikor „mindenható” társát elverte: „Ez az a nap, amikor a birodalom visszavág!” Mert ahol erőszakos az irányítás, mindig lesznek lázadók. Nem lehet mindenki bólogatójános. És mindig van egy cél, ami fontosabb, mint amiben élünk. A társunk, gyermekeink, a barátaink……az együtt….