Forog a B oldal?

    Forrás: Pixabay

    Hetekkel ezelőtt kaptam egy kihívást a barátnőmtől, ami arról szólt, hogy össze tudnám-e foglalni egy A4-es oldalban az eddigi életemet.… Nem azért késtem a kihívásra adott válasszal, mert nincs ötletem, hogy miről írnék, hanem azért, mert kortalannak vallom magam :-D. Elmeséltem egy ismerősömnek, hogy miről írok, ekkor ez a mondat hangzott el a szájából: „Jól gondold meg mit írsz, mert neked már a B oldal szól!” Az első reakcióm a döbbenet volt, majd a felismerés. Na nem az öregedés ténye, hanem az, hogy van, vagyis ezek szerint tényleg létezik B oldal, és van, aki ilyennek lát vagy láthat….olyan B oldalasnak.

    Mindenki, akinek a B oldal szól, üzenem, nekünk találták ki a CD-t :-D! Számomra nincs A és B oldal, csak végtelenített zene! És ha okosak vagyunk, és hiszünk abban, hogy mi írjuk a zenét, és mi irányítunk, akkor nincs semmi baj. Mert én írom az életem… Nagyképűség lenne azt állítani, hogy minden úgy volt jó, ahogy volt. De! Mindennek olyannak kellett lennie, amilyen volt, mert így lettem én. Tehettem volna másképp? Biztos. Mert már hiszem, hogy mindig van más út, de ez az én utam! Gyaloglok rajta és vállalom a múltat, a jelent, a jövőt… néha megállok, aztán tovább haladok…..felveszem a kesztyűt és küzdök tovább.

    Üzenem mindenkinek, nem tudom mi a boldogság receptje, de én köszönöm jól vagyok. A sok kalandon át, én most boldog vagyok, pedig nem tudom mi az, csak azt, hogy jó. Megvan a másik felem, persze ez sem volt egyszerű, de most jó és csak ez számít. Nem akarom a csillagokat, és milliomos sem akarok lenni, de tovább szeretném ezt a „boldogságot”, ami MOST van. Fontos, hogy naponta bele tudok nézni a tükörbe, mert vállalom azt, ami lettem. Időnként kimondom, amit érzek és gondolok. Mindig az őszinteség vitt előre. Ez egy kicsit tinis… de van, amikor végiggondolom, hogy mikor mondhatom ki, amit érzek és gondolok. És igen, mindig váltakozik bennem a gyermeki én és a meglett felnőtt. Csak csendben jegyzem meg, az utóbbit nem szeretem!…. túl konvencionális, visszafogott és öreg hozzám.

    Azt is üzenem Mindenkinek, hogy az öregedés egy állapot, amivel nem kell azonosulnunk, mert kinőhetjük, akár a gyerekkort, és így önmagunkat kapjuk! Tehát szarjunk rá! Ja és éljenek a 60-as évek :-D!