Buli a sürgősségin

    Forrás: Unsplash

    Aki megjárta már a sürgősségit valaha, az tudja, hogy soha többet a közelébe sem akar menni még egyszer. Mindamellett az is igaz, hogy csak akkor megyünk oda, ha nagy a baj, persze ha van, aki elkísérjen oda, az azért csillapít valamit a negatív hangulaton. Nem is a negatívumokról beszélnék most, hanem arról az eseményről, amiről azt gondoltam, hogy csak

    egy vígjátékban fordulhat elő.

    Éppen a tömeg közepén ülve várakoztam, és hallgattam kéretlenül az internet alapján felállított diagnózisokat, amelyből megtudhattam, hogy nekem mi a bajom, a rendszeres kórház látogatók szerint… ekkor egy vijjogó mentő érkezett, de csodás módon a pasi a saját lábán sétált be az előtérbe, és nem kis hanggal hozta a mentősök tudomására, hogy jó, lehet, hogy infarktusa van, de a hónap legnagyobb bulijáról rángatták most ki! A mentősök rém kedvesen hívták fel a figyelmét arra az egyszerű tényre, hogy

    nem kommandósként rabolták el,

    hanem odahívták őket…. illetve eszméletlen volt, amikor odaértek.

    A pasi érkezését követően aggódó családtagjai özönlötték el a várótermet…jöttek úgy 10-15-en, ja és még vártunk másokat is! A sürgősségi személyzetét sokkolta a kialakult helyzet. Csöndesen megjegyezték, hogy a várakozás minimum 6-8 óra, illetve, hogy ennyien nem férünk el így ebben a helyiségben. Szerintem mindenki magára vette a figyelmeztetést, kivéve azokat, akiknek szánták. Mindenki összébb húzódott, és ekkor elhangzott az első mondat:

    „na látják, sok jó beteg kis helyen is elfér!”

    Többen felröhögtek vagy bosszankodtak, de senki sem tágított, mindenki kíváncsi volt, hogy lesz-e ennek hatására szívinfarktus vagy sem! Mert persze ilyet még az interneten sem láttak-hallottak. Hova tűnt a rosszullét? Bár volt, aki szerint odafönn vigyáztak rá, mehet is, legalább újra lesz hely!

    És ekkor beindult a gépezet! Vérvétel, vizelet… És már jött is az első dolog, amiért többen úgy gondolták megérte ma bejönni! Nem találtak vénát a pasin, pedig nem kezdőt küldtek! Delikvensünk biztatta a már-már vért izzadó nővérkét:”szúrjon nyugodtan, a múltkor is csak sokadjára sikerült!” „Pedig egy igazi férfi csak 150 kg felett férfi!” „Meglesz lassan a véna is!” Nagy nehezen sikerült csekély mintát levenni, a vizelet egyszerűbb volt, hiszen megtudhattuk, egész nap ittak a bulin már menne is, ha békén hagynák! Persze ez a pohár semmire sem lesz elég. Már a család is figyelmeztette a nővért, hogy nem kell a teljes lecsapolás, csak finoman…. Már mindenki feszülten leste az eseményeket, szerintem többeket elengedtek, de ezt nem lehetett kihagyni!

    Aztán bekötésre került az infúzió, ami kb. 2 óra alatt folyik majd le… Na erre a hírre, még egy adag családrész jelent meg, hiszen senki nem fekszik le úgy, hogy nem tudja

    mi van a „BÁÁÁTYÁÁÁVAL!”

    És ekkor özönleni kezdtek a kórképek:

    • A súlyod bátya elszaladt!
    • Mostanában nagyon elkényelmesedtél. Mikor mozogtál utoljára?
    • A pia bátya az se jó!
    • Hát nem keveset ettünk…
    • Az ideg…

    És folytathatnám…. és még a sok-sok kétség kívül helytálló ötletet, amikor is az egyik rokon úgy döntött, hogy

    meggyorsítják az infúzió csepegésszámát,

    mert valami baromira nem oké. De ha neki lehet, akkor mindenkinek, így már az arra járó gyerekek és felnőttek is tekertek rajta egyet, mert ez óriási buli. Egy fél óra múlva, hirtelen észlelték, hogy valami újra rendellenes, mert Bátya keze nem volt mindig ilyen kövér. Ezután általános felülvizsgálatot végeztek a branülön. Majd 15 perc után megállapították, hogy sajnos ez kifogott rajtuk és szereztek egy, a feladattól rettegő nővérkét. Nővérünk enyhe sikolyt hallatva állt neki a szerelék eltávolításához. A család poénokkal szórakoztatta Bátyát közben, miszerint: „bőr alól is felszívódik”, vagy „kinyomjuk belőled, hogy ne feszítsen”, vagy „látod így már nagyon látszik az a kétszáz kiló!” Ekkor már a sürgősségi 4 óra hosszája röhögött, hiszen a politikától, az ország állapotáig mindenről hallottunk, hihetetlen humorral. Ekkor már a fél család aludt….. így nyitottszájú-horkolós szelfik készülhettek a fiatalabb generáció által, amelyek azonnal a „facsén” landoltak, annak ellenére, hogy ezért mit kapnak majd holnap!

    És hirtelen beállt a csend… Megjött a gyanútlan, ápoló, aki elmondta, hogy a vér, amit nem kis küzdéssel vettek le, megalvadt mire a laborba jutott, tehát… Újabb kínlódás, éppen csak csepegő vér és újabb futás a laborig. A vizsgálóorvos is csak erre az eredményre várt, hiszen minden más negatív volt. Újabb 2 óra tömény elemzése indult meg a magyar egészségügynek, újra hihetetlen humorral fűszerezve. És ekkor megjelent a legbátrabb orvos aki tájékoztatást akart nyújtani négyszemközt. De a család az család! Tehát mondja csak mindenki előtt, nem ezért ültek itt 9 órát! Feszült csend, a váróban,

    mindenki egyként szurkolt Bátyáért!

    Az orvos vett egy nagy levegőt: – „Semmi baja sincs! De legközelebb jó lenne, ha a

    vérében vér is lenne, nem csak alkohol.”

    Harsány röhögés! Mindenkit megáldó köszöntések, és hangos távozás. És egy érzés, de jó, hogy ennyire összetartó a család…

     


    TOP10 írásainkat itt nézheted meg!

    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Hasonló témában írt bejegyzéseinket itt találod:

    Balassa Rozi: Osztálytalálkozó

    Balassa Rozi: Hurrá, nyaralunk!

    Somhegyi Dóri: Aha, múlt héten én is kinéztem….

    Somhegyi Dóri: Az elrugaszkodott vágyak receptje

    Somhegyi Dóri: Forgóajtó

    Somhegyi Dóri: Kispesti NCIS

    • Category:
    • Client: Balassa Rozi
    • When: január 2020
UA-26210419-2