Forrás: zengonet.hu

….mondta egy néni, aki mellém ült egy orvosi rendelőben. Hirtelen zavaromban először keresni kezdtem a hangforrást (elnéztem balra), majd egy kandi kamerát, illetve, hogy vajon ki röhög most rajtam. Majd egy újabb kérdés érkezett bal oldalról, látva lányos zavaromat:

  • „Én zavarom vagy a helyzet?”

És ezen gondolatsorokban, miközben tényleg pörgettem magamban a megszámlálhatatlannak tűnő válaszokat, egy újabb megjegyzés érkezett a nénitől:

  • „Pedig maga még úgy néz ki, hogy talán tud beszélgetni„.

És tényleg, mitől ijedtem meg? – tettem fel magamban a kérdést. Miért éreztem azt, hogy napjaink zárt világában egy ilyen kérés csak vicc lehet? Bármerre néztem a rendelőben, mindenhol zárt testeket, zárt tekinteteket láttam.

Az elítélő testbeszéd mindenhonnan azt sugallta: „Na te balek, ebből hogy mászol most ki?” És ekkor visszavonhatatlanul felkúszott bennem egy érzés, ami sokszor előfordult…….a belső hang szinte ordított bennem:, „Majd megmutatom, ki a balek!” Összeszedve minden bátorságomat, az alábbi kérdést tettem fel a néninek:

  • „Miről?”

És szinte éreztem, ahogy több fülkagyló felénk fordul, és jó szokás szerint hallgatózni kezd.

És akkor elkezdtünk beszélgetni… a néni, akinek több meglátása az élet területén zseniális volt, továbbá tájékozott is olyan területeken, amelyek a korából kifolyólag sem lehetett volna törvényszerű, egyszerűen elbűvölt. És nem csak engem, hanem a kéretlen hallgatókat is.  Egy kis idő múlva azt vettem észre, hogy elbűvöl a nyitottsága, stílusa, lazasága. Ő egy életigenlő személyiség volt. Nem beszéltünk problémákról, gondokról, mert szerinte ilyenek nincsenek. Szerinte minden azért történik, hogy teszteljük magunkat. Nem a gond számít, hanem az eredmény, ami csak jó lehet, hiszen megoldottuk! Na és ha rosszul? Az is eredmény! Mert kell a hiba, különben honnan tudnánk, hogy többre is képesek vagyunk? És a beszélgetés alatt folyamatosan csillogott a szeme és mosolygott.

Igen….ez egy tiszta lélek tükre volt… úgy vonta be a hallgatóságot a beszélgetésbe, hogy észre sem vették a résztvevők. Megszűnt a zártság és az odafordulás szinte tapintható volt.

És ekkor – mintha muszáj lett volna – egy férfiak mintapéldánya megszólalt a sarokból: – „Ja, de maga is feldobja a pacskert, nemsoká!”

Ez hirtelen kiváltotta a csend-zavar-felháborodás háromszögét, és már vettem is a levegőt, de …de ekkor egy 8 éves forma kislány, aki az anyukájával várakozott, hirtelen megszólalt:- „A bácsi buta.”

  • „Látja ez is egy megoldás! – szólt közbe a néni. „Egy 8 éves is minősíteni tudta az eredményt! Tanul-e belőle? Nem tudom. De ez is egy teszt volt, maguk átmentek, valaki megbukott… Köszönöm a beszélgetést!” – és kihúzott testtartással, fiatalosan elindult kifelé a rendelőből, miközben az életerős férfi összezsugorodott, és láthatóan hirtelen elkezdett megöregedni a sarokban.

Mi volt ennek a történetnek a tanulsága ezen felül? Az, hogy egy ilyen idős ember nyerni tudott napjaink felfogásával szemben.….és igen! örömmel töltött el mindenkit az egész szituáció, mert mindenki tudta ott a rendelőben a lelke mélyén, hogy egyszer mindannyian megöregszünk. A mai nap tanítása szerint: minden csak egy döntés kérdése….van aki a sarokban öregszik meg, és van, aki eldönti, hogy él, hogy ne csak a sarkot lássa!

Rendelőbéli élmények tanulságokkal tarkítva…..az érzés, amikor a kandikamerát keresed 🙂