Az a bizonyos BMW-s interjú

    Forrás: saját

    Amikor fél éve elhatároztam, hogy a közeljövőben interjút szeretnék készíteni egy BMW-s vagy egy Audi-s autóvezetővel, akkor nem gondoltam még azt, hogy egy szép márciusi napon leülök egy kávé mellé bárkivel is beszélgetni ebben a témában. Egy volt mentoráltam jelezte felém, hogy hát ő pont most vásárolt egy BMW márkájú autót.

    Hogy miért érdekel ez a téma? Mivel annyiszor találkozom a fenti két autómárkához tartozó vezetőkkel az utakon, hogy szívesen megkérdezném tőlük, vajon mi mozgatja őket a vezetői szokásaikban. Szeretnék a fejükbe látni, megérteni őket, látni a mozgatórugóikat és másként látni, láttatni őket vagy akár megcáfolni az előítéleteket velük kapcsolatban.

    Zoli kiváló alany volt erre a beszélgetésre, amit ezúton is köszönök neki. Akkor íme az interjú bárdolatlanul és szókimondóan:

    Ki vagy Te?

    Darabos Zoltán vagyok, 28 éves, egy jólelkű, empatikus, egyenes személyiség, akiben meg lehet bízni, akire lehet támaszkodni, akár ha baj van, akár ha egyszerű segítség kell.

    Mivel foglalkozol?

    Vendéglátásban dolgozom, felszolgálóként kezdtem, azt tudom mondani, hogy végiglépkedtem a ranglétrán, jelenleg F&B menedzser vagyok egy szállodában. Egyébként voltam felszolgáló, főpincér, teremfőnök és supervisor is.

    Miért jelentkeztél erre az interjúra? Szerinted miért kerestünk interjúalanyt?

    Azért jelentkeztem, mert friss autótulajdonos vagyok, és akkor itt ki is mondanám a márkanevet, hogy egy BMW tulajdonos vagyok, és egyúttal szeretném megcáfolni a sztereotípiákat. Egyrészt remélem, hogy véleményemet érvekkel alá tudom támasztani, másrészt kíváncsi vagyok a kérdésekre.

    Szerintem a rossz idő miatt is betudható, hogy pont most vált ez a téma érdekessé, hiszen mindenki egy kicsit feszültebb, frusztráltabb az utakon, ilyenkor mindenki autóba ül, és ilyenkor tényleg előjön, hogy a nagy autómárkák, illetve azok, akik ilyen autókkal járnak, egy kicsit „pofátlanabbak, bunkóbbak” az utakon, és kihasználják az autóik adottságait és bevágnak mások elé.

    Milyen autód van?

    Egy 3-as BMW, 320i, egy régebbi típus, E46-os, 2000-es évjárat, nem mai darab, de az utakon még mindig megállja a helyét.

    Mi jut eszedbe a BMW márkáról?

    Első körben a német gyártó cég. Nagyság és kényelem.

    Miért ezt az autómárkát választottad?

    Gyerekkori álmom volt, hogy legyen egy ilyen autóm, most sikerült ezt beteljesíteni. Viszont tudtam azt is, hogy nem engedhetek meg magamnak egy csúcs kategóriát, tehát nem a legújabbat fogom megvenni.

    Honnan jön ez a gyerekkori álom?

    Kiskoromban, amikor tévéztem és a matchboxokkal játszottam a barátaimmal, akkor mindig a BMW és a Mercedes autókkal játszottunk. Tetszett a formája, a típusa. Még egy extra szempont volt, hogy emellett jól is „menjen”.

    Milyen érzéseket társítottál ehhez az autómárkához gyerekkorodban?

    Gyerekkoromban, 6-7 évesen volt szerencsém igazi BMW-ben ülni. Akkor még az a megmagyarázhatatlan életérzés fogott meg, hogy jó benne lenni. Kényelmes, szép nagy autó, elektronikus. Fura volt látni a kijelzőt, átlagfogyasztás mérőt. Ezek akkor extra különlegességnek számítottak. A mai világban mindez már apróság, de akkor ezek fogtak meg.

    Most, hogy van egy ilyen autód, milyen érzéseket tudsz megfogalmazni?

    Mindenféleképpen jó érzés, mert egy álmom valósult meg. Úgy állok ehhez, hogy ez csak egy tárgy, így érzelmileg nem kötődöm hozzá, de mégis egy jó érzés társul hozzá a beteljesült álmom miatt.

    Ami nagyon különbözik más autókhoz képest, hogy minden kézre esik. Elég messziről járok dolgozni, és tényleg a szabadság érzése járja át az embert: szól a zene, nincs senki az utakon, nem hallod a motor zúgását, csak a zene szól, teljesen ki tudsz kapcsolódni. Kényelemben vagy, pihensz, miközben munkába tartasz.

    Akkor ez a birtoklás érzésével függ össze?

    Egy kicsit igen. Ez a sajátom, ezt én teremtettem meg magamnak, de ez persze nem az önzőségre utal, mert bármikor kölcsönadom bárkinek.

    Ezzel az autómárkával szeretnél valamit bizonyítani?

    Nem. Semmiféle bizonyítási vágy nincs bennem. Lakótelepi gyerek vagyok. Amikor ott először „megjelentem” vele (nem én voltam az első, akinek lett a telepen), akkor összenevettünk a barátaimmal, hogy milyen jó, hogy mindannyiónk gyerekkori vágya szinte egyszerre teljesült, valósult meg.

    Hogy érzed, felhatalmaz Téged bármire az autód?

    Nem, ez csak egy autó. Egy tárgy. Használati eszköz.

    Mennyire státuszszimbólum számodra ez az autó?

    Bár vezetői pozícióban dolgozom, de nem emiatt tartanak vagy tartom magam vezetőnek. Lehetne bármilyen autóm, attól függetlenül ugyanúgy végezném a munkámat. Inkább nagy multicégeknél érzem ezt. Sokan azért vesznek nagy autót, főleg fekete és ezüst színben, mert ezzel pozícionálni szeretnék magukat kifelé. Az üzleti tárgyaláson domináns, ha valaki ilyen autóval jelenik meg. Kifelé azt mutatja, hogy tehetősség van, egy jó üzlet sülhet ki a dolgokból, miközben ez csak egy tárgy. Ha én megyek valahova, akkor az autót leteszem egy parkolóban, nem kérkedek vele. Kényelmi használati tárgynak tartom.

    Szerinted egy átlag ember mit gondol egy BMW-s vezetőről?

    Kétfelé, külső és belső képre szedném ezt a kérdést. Külső kép: egy nyakláncos, karkötős, kopasz,  borostás izomagy, aki ha kiszáll az autójából, szinte lerántja magáról az autót. Belső kép: egy pofátlan, bunkó, nagyzoló, nagyképű attitűddel rendelkező ember. Szerintem ezt gondolja egy átlagember.

    Szerinted előítélet vagy valóság a kedvezőtlen vélemény? Mikor jöhetett szerinted ez a köztudatba?

    Is-is. Előítélet, mert sok kollégám, amikor meghallotta, hogy ilyen autóm lesz, betett egy csoportba. Amit velem szemben azért máshogy kezelnek, de a kategória egyből megvolt. Megalapozott is, mert ahogy látjuk, sok ember él olyan eszközökkel (pl. bevágni a másik elé, kihangosító nélkül telefonálás stb.) a BMW-jével, ami által ez kialakult.

    Leginkább a 2005-ös évek táján jött be szerintem a köztudatba, amikor már nem számított új autónak. Akkor nyugatról jöttek be az autók, és még fele áron hozzá lehetett jutni a 3-4 éves autókhoz. Valószínűleg onnantól a fedélzeti komputer és az extrák miatt sok olyan ember részesítette előnyben ezt a márkát, akik alapvetően is „másabb kaliberűek” voltak. Az autók zöme elsőkerékmeghajtású, míg a BMW hátsókerék meghajtású, ezért télen mindenki kicsit játszik vele. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem próbáltam ki, de szigorúan csak parkolóban. Ha kikapcsoljuk a kipörgés gátlót, akkor igenis jó érzés vele driftelni. Emlékszem, 2004-ben a kipörgésgátló kikapcsolása sok balesetet okozott az utakon…..gyorsultak és akkor történtek a bajok.

    Neked milyen érzést vagy esetleg frusztrációt ad, hogy lehet, Téged is egy kalap alá vesznek velük?

    Vicces érzések, mert azért vezettem már azelőtt egy jópár autót, főleg más márkákat. Én csak nevetek ezeken. Mivel több autót vezettem, ezért ebbe a hibába nem szeretnék beleesni, mint a nagy átlag. Azok, akik pofátlanul besorolnak, záróvonalon átmennek…. erre gondolok. Én nem tartom magam ilyen autósnak. Inkább úgy vagyok vele, hogy ez mindig sofőrfüggő, nem pedig autófüggő.  A tapasztalatom alapján, barátaim ugyanezen jellemzők alapján vezetnek, mint én. A nagy átlag ezzel visszaél. Ezért is van az, hogy minden ilyen autóst rangsorolnak, ha neki ilyen autója van, akkor biztosan bunkó, nem kedves és hasonlók.

    Sok kollégámban megvolt az, hogy szúrkálódtak, mint például: „Mikor teszed ki a könyököd? Mikor leszel kopasz Te is? Hú, akkor most még jobban elkezdesz edzeni?”

    Ezeket nap mint nap megkapom, sőt családtagoktól is. Nővérem a legjobb példa, aki a mai napig ezzel szívja a vérem: „Te is olyan leszel! Te sem használod az indexet!” De ezek inkább csak kóstolgatások, amik nem bántanak. Nevetek rajtuk, mert tudom, hogy én nem ilyen vagyok.

    A Te autódban van index ?

    Van. És használom is :-D. Legelőször ezt kaptam meg egy fényképen, hogy „ugye tudod, hogy mi ez a kar?” Igen, tudom és használom is.

    Neked is gerincferdülésed van, ahogy beülsz a volán mögé (középre bedőlve vezetés)?

    Tudomásom szerint nincsenek ilyen problémáim.

    Van fukszod?

    Van nyakláncom, de nem fuksz. Alkalmakra szoktam felvenni. Egy szolid, ballagásra kapott ezüstnyaklánc, amit a pólóm alatt hordok :-9. Tehát nem szoktam kitenni.

    Testépítesz-e?

    Igen, edzek, de nem az autó márkája miatt. A saját egészségem megőrzése érdekében. 12 évig fociztam, azt abba kellett hagynom. Emiatt kellett egy olyan sport, amit egyénileg is tudok végezni, mindamellett még az egészséges életvitel is meg tud maradni.

    Van kihangosító az autódban?

    Van. Használom is. Alapból a telefont ellenzem vezetés közben. A kihangosító alapfunkció az autómban, de azzal, hogy azt valaki nem használja, nagyon nem értek egyet. Bármely autó sofőrjénél látom, hogy a szájához teszi a telefont (nem a füléhez), szerintem ez balesetveszélyes, és a rendőrök helyében én erre jobban odafigyelnék. Betiltanám.

    Milyen vezetőtípushoz tartozónak érzed magad?

    Csendes, békés, nyugodt autóvezetőnek tartom magam. Nem minden körülmények között, de nem is vagyok hétvégi sofőr, aki 40-el megy. Azt mondanám, aki a forgalommal együtt tud haladni különösebb probléma nélkül.

    Elvárod-e az utakon a közlekedőktől, hogy elsőbbséget adjanak bármiben?

    Nem várom el, de érdekes módon megvan az emberekben a tekintély, a sztereotípia, a beidegződés. Nincs extrán feltuningolva az autóm, mégis akarva akaratlan előzékenyebbek az autómmal szemben. „Ha nem engedem be, úgyis megelőz.” – gondolják. Miközben nyugodt vezető vagyok, időben sorolok be, időben kiteszem az indexet. Nem várom el az előzékenységüket, mégis megkapom.

    Neked fontos, hogy különbözz?

    Saját magamról azt tartom, hogy egy meghatározó személyiség vagyok. Mindig is valamiért, valamiben kiríttam a többiektől. Ez mind a sportban, mind máshol megmutatkozott, mindig máshogy álltam az élethez.

    A sportban csapatkapitány voltam, húztam a csapatot, felnéztek rám. Most a jelenlegi munkahelyemen vezető pozícióban dolgozom, valamilyen szinten itt is felnéznek rám, itt is megvan bennem ez az attitűd, mentalitás….. de ha autómárkát kellene nézni, akkor még mindig azt mondom, hogy ez tényleg csak egy kényelmi használati tárgy.

    Szerinted mik azok a tulajdonságok, ami miatt felnéznek rád?

    Empatikus vagyok és megbízható, mindennapi feladatom a bizalomépítés. Egyenes vagyok, konkrétumokra támaszkodok, gyakorlatias embernek tartom magam. Tehát mindent saját tapasztalataimból, illetve más tapasztalataiból tudok felépíteni.

    A márkatulajdonságok és a Te tulajdonságaid szerinted hol tudnak találkozni?

    Szerintem egyenesség, precizitás, pontosság, ezeken a pontokon látok összefüggést.

    Szerinted változott a viselkedésed, mióta ezt az autómárkát vezeted?

    Szerintem nem. Ezt jó lenne másoktól megkérdezni, de szerintem nem. Mindenkit hazavittem már a munkahelyemről egyszer, mert volt egy olyan bátor kijelentésem, ha egyszer lesz egy autóm, akkor mindenkit hazaviszek. Ez már a kollégák 90%-ánál teljesült. Szerintem ugyanaz az ember maradtam, aki azelőtt voltam.

    Szerinted mit lehetne tenni azért, hogy az emberek véleménye megváltozzon?

    Több ilyen interjút kellene készíteni minél több emberrel, mert én most egy más szintet képviselek.

    Amit mindenkinek tudok tanácsolni, hogy egyszer üljön be egy ilyen autómárkába, és próbálja ki, vezesse. Én még autóválasztás előtt sok autóba ültem be, és most mondok neveket: Mazda, Opel, Honda, Merci. Viszont tényleg a kényelmi funkciók és az életérzés fogott meg ebben az autóban. Szerintem, ha mindenki egy kicsit átülne a másik oldalra, és 10-20 kilométeren keresztül vezetné a másik autóját, akkor megértené, hogy miért vannak ezek az érzések.

    Tudatosan dolgozol az ellen, hogy ne is válj ilyenné?

    Nem. Úgy érzem, hogy alapból más dolgok fontosak számomra.

    Vannak olyan személyek az életedben, akik segítenek a kontroll tartásában?

    Vannak.

    Hallgatsz rájuk?

    Többnyire igen. De makacs is tudok lenni.

    Mit üzennél azoknak a BMW-seknek, akikkel egy kalap alá vett már mindenki?

    Azt, hogy próbáljuk megszüntetni a sztereotípiát, és mindenki bizonyítsa be a másiknak, hogy olyan autós, mint a többi. Ugyanúgy képes használni az indexet, ugyanúgy be tud sorolni, használni a kihangosítót, hogy ezek az előítéletek megszűnjenek. Csak azért, mert egy ilyen autó van alattunk, – tény és való, hogy egy kicsit komolyabb, mind motorikusan, mind felszereltségben egy átlagos autóhoz képest –, de ne éljünk ezzel vissza. Lehet használni, de olyan helyeken, ahol az engedélyezett is: autópálya, különböző versenypályák, de ne az utcán, a városban tesztelgessük ezt.

    Mit üzennél az átlag autóvezetőknek?

    Remélem, hogy egy kicsit más szemlélettel állnak ehhez az autómárkához, és hogy nem mindenkiről fogják azt gondolni, hogy „bunkó BMW-s” . Lássanak a kormány mögé is, nem biztos, hogy mindenki kopasz-fukszos izomagy, hanem lehet, hogy egy normális ember ül mögötte, akinek pont egy ilyen autó volt a gyerekkori álma.

     

    Most, hogy ismerem Zoli gondolkodását, érveit, érzéseit a BMW márkával kapcsolatban, egyből feltettem a kérdést magamnak:. Miért baj az, ha valakinek vannak céljai (vagy álmai) és azokat meg is valósítja? Zoli gondolkodása arra sarkall ezután, hogy tényleg a kormánykerék „mögé nézzek”, és ne törjek egyből pálcát mások felett. Szóval előítélet off.

    Egy biztos, még nem végeztünk ezzel az interjúsorozattal, ugyanebben a témában újabb jelentkezőket várunk, hogy még jobban megismerhessük a másik oldal gondolkodását!

    Zoli, mégegyszer köszönjük a gondolataidat! 


    Az interjú célja bizonyos autómárkák vezetőitől  az autóvezetői attitűd megismerése. Az interjú hozzájárulhat a megértéshez, így az elfogadáshoz. Az interjúnak NEM célja a megkülönböztetés, vagy bárki személyiségi jogának megsértése. Az interjúnak NEM célja a fent említett autómárkákat gyártó cégek negatív megkülönböztetése. Továbbá NEM célja az interjúnak és nem is jogosít fel senkit arra, hogy negatív megnyilvánulást tanúsítson az interjúalany vagy a Pontblog irányába hozzászólások tekintetében.

     

    Interjút készítette: Somhegyi Dóri


    Ha szeretnél még a Pontblogon más bejegyzéseket is olvasni, itt megteheted.

    Ha tetszett a bejegyzésünk, megoszthatod vagy lájkolhatod a tartalmat.


    Eddig készített interjúinkat itt találod:

    A varrás, mint örömforrás

    Jelet hagyni – Feet meet floors in Budapest

    Utazom, hogy egyensúlyban legyek

    Na de ki az a Gyuri?

    Egy egyszerű vidéki gyerek hitvallása