Mit jelent az örömforrás? Hol lakozik? Az interjú megerősített, hogy önmagunkban. Amikor ezt megtaláljuk, és az ebből fakadó örömöt meg- és átéljük, egy olyan belső utazásban lehet részünk, mely által azok lehetünk, akik vagyunk.

Hegyi Feri valószínűleg Magyarországon az egyetlen férfi, aki inkubátorban fekvő babáknak pólókat, előkéket és sapkákat varr. A médiában megjelent sok-sok cikk olvasása után hiányérzetem támadt, mert arról nem írtak egy helyen sem: hogy ki is ő valójában. Ezért elhatároztam, hogy megkeresem őt. Feri a megbeszélt helyszínre feleségével együtt érkezett, így mindketten megoszthatták velem mélyebb gondolataikat, érzéseiket ebben a témában. Köszönet és tisztelet Ferinek és Eminek a beszélgetésért, és nem utolsósorban a bizalomért. A szokásos kérdéssel kezdtem:

Feri, miért varrsz babaruhát?

Feri: Egyszerű a válasz, mert feleségem, Emi egy nagyobb mennyiség kiszabásakor megerőltette a kezét, ezért felajánlottam, hogy besegítek neki (Emi már 6 éve varrja a kis ruhácskákat a KORE-el együttműködve). Megmutatta, hogyan kell szabni-varrni, és úgy éreztem, hogy ez jó nekem, mert megnyugtat, amikor varrok. Mondhatom, hogy találtam egy új hobbit.

Mi az a KORE?

Emi és Feri: A Koraszülöttekért Országos Egyesület rövidítése. Célkitűzésük az, hogy minden kisbabának és családjának egyéni szükségleteiket figyelembe véve, segítsenek a mindennapi kérdések megválaszolásában. Kiemelten meghatározónak tartják, hogy egy csecsemő számára a szülei a legfontosabbak, így őket erősítik abban, hogy a babájuk fejlődését optimálisan tudják segíteni. Tehát mi egy olyan támogató csapat részei vagyunk, akik megpróbálják örömtelibbé tenni az intenzív osztályon eltöltött időt a küzdelmeket megtapasztalók számára, önkéntes alapon. Jelenleg hatan vagyunk ebben a varrókörben, ami azért is jó, mert folyamatosan tudunk specializálódni. Ahhoz, hogy még nagyobb örömmel és hatékonysággal dolgozzunk, mindenki a szívéhez közeli darabot varrja meg, hiszen azt tudja igazán szívből és szépen csinálni. Ha nem lenne benne a szívünk, nem érnénk el ezt a hatást. Sokat segítünk egymásnak, adunk tanácsokat a másiknak. Egy igazi támogató csapat részesei vagyunk.

Feri, mit érzel varrás közben?

Feri: Érdekes, talán úgy mondanám, hogy segít a mostban tartani. Nem gondolkodom azon, hogy mi lesz holnap vagy mi volt tegnap. Arra figyelek, hogy a vonalat szépen tartsam, merre van a szálirány, és ne vágjam el a kezemet.  Számomra ez egy olyan új tevékenység, amit még nem rutinszerűen végzek, ezért nagyon oda kell figyelni minden mozdulatomra. Gitározom is, és ott is nagyon kell figyelni a gyorsabb futamoknál az ujjrendre, de a gitározás már elért egy olyan rutinszintet, hogy tudok másra is gondolni közben. A varrásnál tapasztalatam meg azt, hogy amikor elindul a gondolkodásom másfelé, rögtön hibázom. Tehát a babaruhák varrásánál most azt kell gyakorolnom, hogy kizárólag csak arra az egy dologra összpontosítsam a gondolataimat, amivel foglalkozom, hogy ne kalandozzak el.

Gondolom, most kiábrándítok néhány embert azzal, hogy munka közben nem arra gondolok, hogy kinek varrok. Érdekes, de varrás közben nincs meg az a fajta gondolat, hogy ez egy magasztos tett. Persze mindemellett tudom, hogy miért csinálom, mi a cél, de a készítés pillanatában ez az egész nem fogalmazódik meg, inkább a varratokra figyelek, hogy szép legyen, hogy ne karcolja a babák bőrét és egyben legyen az egész. A munkán túl, számomra fontos az önkéntesség is, amit csak szívből, lélekből és odafigyeléssel lehet végezni. Ez talán érződik a pici ruhákon is.

Emi: Azt gondolom, hogy jó pillanatban, jókor jött Ferinek ez a fajta hobbi. A jelenben tartja, nem foglalkozik a problémákkal, az az idő csak róla szól és a babaruhákról.  Azt gondolom, hogy a pici ruhácskák sok pozitív energiát adnak, mert bennük van a mi gondoskodásunk is. Ez nekünk is jó, ezért élvezettel csináljuk. Addig varrunk, amíg élvezzük. Hiszünk abban, hogy ez a fajta energia átadható.

Milyen szempontokat kell figyelembe venni a babaruhák összeállításánál, varrásánál?

Feri: Emi válogatja össze az anyagokat színek és minőség szerint. Szempont, hogy olyan textileket találjunk, amelyek természetes alapanyagból készültek és alkalmasak drasztikus behatásokra, ilyen például a gyakori 90 fokos mosás és a fertőtlenítés.

Emi: A babaruha varrás másik oldala az, ami nem a babákról, hanem a szüleikről szól. Ők egy nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, mert az intenzív osztályon, az akár 30-40 dekás babák számára kétséges, hogy az életükért való küzdelem sikeres lesz vagy sem.

A babaruha varrás a felelősség mellett alkotói szabadság is. Az anyagösszetételen kívül fontos, hogy cuki legyen az anyagminta, mert ha a szülő abban a lelki állapotban ránéz a saját gyermekére, akkor egy kicsit el tudja vonni a figyelmét arról, ami egyébként ott történik. Az szeretnénk, hogy a szülő inkább azt érezze, hogy húúú de aranyos ez a kis ruci a babán. Azoknak a szülőknek is sokat jelent, akik meg sem foghatják a babájukat. Segít a negatív energiákat ezzel kiszűrni a szülőknek.  Ha benne van az apró baba ebben a kis ruhácskában, talán nem csak a nehézséget látja, hanem örömérzés fogja el.

Feri: Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy bizonyos színeket tilos alkalmazni, mert az orvosokat megtévesztheti (pl. lila). Az orvosok ezen színek használatánál nem tudják, hogy a baba pl.  oxigénhiányos állapotba került-e, mert a lila alapon nem látszik, ha a baba bőre lila lesz. A tiltott színek egyébként az anyagmintákban benne lehetnek, de nem dominálhatnak.

Fontos tudni azt is, hogy alapvetően nem kellene az inkubátorban ruhát adni a babákra. Ezt azért teszik, hogy egyrészt szokja a baba bőre, hogy van rajta textil, másrészt pedig, a szülő ne csak gyermeke kiszolgáltatottságát lássa. Ezért az elsődleges szempont az, hogy milyen anyagot választunk ki. Kiemelten figyelünk arra is, hogy úgy legyen kialakítva a szabásminta, hogy ne bántsa a baba bőrét, és könnyen levehető legyen. A babákból rengeteg életmentő cső áll ki, fontos, hogy ezeket a csöveket könnyen be tudják kötni és levételük se okozzon gondot, vagy ha le is veszik, a csöveket ne kelljen kihúzni.

Találkoztatok már érintett szülőkkel?

Emi és Feri: Kórházakba nem jutottunk be két okból kifolyólag sem. Egyrészt nincs direkt kapcsolat a kórházakkal, hiszen mi a KORE-el állunk összeköttetésben, és ők koordinálják a munkát. Másrészt, egy újszülött intenzív osztályon komoly higiéniai szabályok vannak, így emiatt sokszor még a szülőket sem engedik be. Ha igen, akkor is csak az anyát. Fényképek viszont eljutnak hozzánk.

Honnan tudjátok, hogy mit éreznek a koraszülött babák szülei?

Emi: A mi életünkhöz egy időben hozzátartozott a sok elengedés. Sokat tudtunk erősödni és fejlődni, ez hatott a személyiségünkre is. Megtartani, elengedni, változni. Rájöttünk, hogy sok-sok változásra lettünk képesek ezáltal. Kaptunk sok plusz érzelmet, megerősítést, sőt megtapasztaltuk, hogy az érzelmi intelligenciánkat is fejlesztette. Nyitottabbak lettünk a különböző típusú emberek befogadására.

Feri: Könnyebben átérezzük mások helyzetét, és azt, hogy éppen min mehetnek keresztül. Épp ezért képesek vagyunk az érzelmeinket belevinni a ruhákba. Ezen felül, alkalmazkodóbbak is lettünk.

Hogyan hatott a házasságotokra az, hogy Feri elkezdett varrni?

Feri: Tiszteletet alakított ki bennem. Eddig azt láttam, hogy Emi eltűnt a varrógéppel és kijött a cuki ruhákkal, de azt a munkát, ami emögött van, nem láttam.

Emi: Ahogy most értelmezem a szeretetet, köszönő viszonyban sincs a régi gondolkodásmódommal. Az ember az élete során átmegy tanításokon, melyek megváltoztatják. Saját magát is máshogy kezdi el szeretni, ezáltal a másikat is. Kevesebb megerősítés kell kintről, ezáltal többet is tudsz adni.

Feri, összességében mit tanít neked a varrás?

Feri: Ez azért nehéz kérdés, mert folyamatosan tanulok. Jó érzést ad, mert ezt az időt saját magamra fordíthatom, ráadásul eredménye is van, mert másokon tudok segíteni.  A tisztelet és a felelősség is átértékelődött bennem.  Összességében mondhatom, hogy élményt jelent számomra.

Mi jelent számotokra az önkéntesség?

Emi és Feri: Szerintünk fontos lenne, hogy mindenki meg tudja találni azt, amiben a leginkább ki tud teljesedni. Igazából mindegy, hogy milyen önkéntes munkát választunk, a lényeg, hogy azt képesek legyünk áramoltatni. Az önkéntesség sajnos még nem terjedt el széles körben Magyarországon, fejlettebb országokban ez egy teljesen természetes dolog. Egy önkéntes ember olyan tevékenységet végez, akinek a munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg egy fogadó életében, tehát saját akaratból működik és ezáltal mások javát szolgálja, aminek nem célja az anyagi ellenszolgáltatás. Segít környezetünk és közösségünk jobbá tételéhez.

Az a tapasztalatunk, hogy a média és a közösségi felületek sokat torzítanak az önkéntesség fogalmán, sőt, az önmagunkról kialakított képen is. Érkezett már olyan kérdés is felénk, hogy önkéntesként mennyit kapunk egy póló megvarrásáért…. ezt tényleg nem tudjuk értelmezni. Azt is észrevettük, hogy az egymásra való (hátsó szándék nélkül) odafigyelésre nagy szükség lenne napjainkban. Jó lenne egy olyan világban élni, amiben mindenki számára egyértelmű az önkéntesség fontossága és annak gyakorlása, hiszen örömforrás van benne. Ezért arra biztatunk mindenkit, hogy próbálja ki.

Interjút készítette: Füredi Dóri

 Mit jelent az örömforrás? Amikor ezt megtaláljuk, és az ebből fakadó örömöt meg- és átéljük, egy olyan belső utazásban lehet részünk, mely által azok lehetünk, akik vagyunk.